Egyetlen temetkezési hely sem foglalkoztatta annyi ember fantáziáját, mint a hunok királyának, Attila sírjának megtalálása.
Tudósok, régészek, amatőrök hada a régmúlttól napjainkig is azon fáradozik, hogy megfejtse a nagy rejtélyt. Ám eddig egy öreg szegedi halász múlt századi mondása a legigazibb eredmény, miszerint „Attila sírját keresni azt lehet, de mögtalálni azt soha.”
Jókai Mór mesés leírásában elevenedik meg a hun király temetése. A táltosok tanácsa rejtélyes utasítást ad a temetési rítusra. „Föld alá, víz alá, napsugárba, holdsugárba, fekete éjszakába! Maga, aki eltemette se mondhassa meg, hova tette” – hangzik a fő táltos utasítása. A temetés szervezése a legkisebb fiú, Csaba királyfi vállaira nehezedik. Csaba hármas koporsót rendelt. Egyiket tiszta aranyból, a másikat a legfinomabb ezüstből, a harmadikat pedig vasból. Az arany koporsó volt a napsugár, az ezüst a holdsugár, a vas a fekete éjszaka. Attilát bíborba, aranyba öltöztették, gyémántos gyűrűket húztak az újaira, derekára díszes fegyverövet kötöttek. Életében ugyan egyszerűen öltözött, de a föld alá pompával menjen. Az arany koporsóba emelték, mellé helyezték az Isteni kardot, aranyos íját. Az arany koporsót az ezüstbe helyezték, s végül azt a vas koporsóba zárták. Ez után a gyász jaj szava zendült, a táltosok tüzei felizottak, az oltárokon hófehér paripát áldoztak, harsogtak a kürtök, peregtek a dobok…..Éjszaka Csaba királyfi kipróbált vitézeivel csendben elvitte a király holtestét a Tiszához oda, ahol a folyó két ágra szakad. A szolgák a folyó egyik ágát úgy elrekesztették, hogy a víz mind a másik ágba ömlött. Az elzárt víz medrében sírt ástak, abba helyezték a koporsót. A sírt betemették, majd a vizet vissza terelték eredeti medrébe. Így került a király föld alá, víz alá. A katonák a szolgákat mind lenyilazták, hogy soha senki el ne árulhassa hová temették el a nagy királyt.
A legismertebb, és legfantázia dúsabb temetkezési hely és rítus Gárdonyi Géza csodálatosan szép,” A láthatatlan ember” című regényében teljesedik ki. A Tisza habjaiba temetett hun király történetét azonban csak Gárdonyi szép mítosza igazolja. Az ötletet Ipolyi Arnold Magyar mitológia című munkájából vehette. Ipolyi nagy műveltségű katolikus pap, egyben műgyűjtő volt, aki régész ambíciókat is táplált. Kutatásaiban találkozott az Attila után egy évszázaddal regnáló történetíró Jordanes feljegyzéseivel. Jordanes leír egy temetési rítust, amiben Alarik vizigót királyt 410 - ben a Busentus folyóba e képpen temették. Ebből lett a hun király legendás tiszai temetése. „ A csira tehát Ipolyié, Jókai nevelt fát belőle, és Gárdonyi Géza megszólaltatta rajta a fülemülét” – írja Móra Ferenc.
A hitelesebb történeti leírás forrása Jordanes VI. századi történetíró Getica című művében olvasható. „ Miután igen siralmas panaszkodással elbúcsúztak tőle, sírhalma felett roppant vigassággal halotti tort tartottak. Örvendezéssel vegyes gyászünnepet ültek, majd éjszaka titokban a földbe rejtették a holttestet, előbb arannyal, majd ezüsttel, harmadszor rideg vassal borították. Ily módon jelezvén, hogy a nagyhatalmu királynak minden jár. A vas, mivel népeket hódoltatott meg, az arany, és az ezüst, mivel mind két birodalom díszjelvényeit elnyerte. Hozzáteszik még az ellenségek levágása árán szerzett fegyvereket, mindenféle drága kövektől csillogó ékességet, és különféle dísztárgyakat, az udvari fényűzés kellékeit. Azonban, hogy ennyi kincstől az emberi kíváncsiság távol tartassék, a munkára kirendelteket kárhozatos fizetés képpen lenyilazták, azaz egyszerre jelent meg a halál, az eltemetőknek az eltemetettel együtt.”
A Kárpát hazában is van egy ősi kevésbé ismert temetkezési hely a „Királyok völgye”. Több ismert, és nyilván még több ismeretlen uralkodót temethettek el itt. A Tarna folyó kanyarulatait követve Sirok községnél léphetünk be a holtak birodalmába, abba a belső medencébe, ahol a monumentális Attila halom is áll. Sirok község ma is a nevében hordozza az ősi temető sírjainak üzenetét. A többes számban említett Sirok község neve jelzi, hogy nem egy temetkezési helyről beszélünk. Itt a Mátra lábánál mérlegelhette az ősi Istennő Maat- Mát, a holtak lelkét, egy ősvallás tükrében. Az egyiptomi Halottaskönyv szerint is a túlvilági út kapujában áll Mát, a holtak lelkének bírálója. Mivel a Nílus, és a Tarna folyó közel egy hosszúsági fokon áll, melynek érdekessége, hogy a nap sugara merőlegesen éri a földet a nyári napforduló idején. Tehát itt kapcsolódik be Ra Isten, az egyiptomi Napisten történetünkbe. Ez a két isten név alkotja a Mátra nevét. Ezek szerint nem véletlen, hogy a Napkirályt, Attilát itt temethették el, és ez lett a Királyok völgye a Kárpát hazában. Közvetlenül Ég Úr, Eger városa mellett. Nyilván az sem véletlen, hogy még a középkorban is temettek el itt magyar királyokat, fejedelmeket. pl. Aba Sámuelt, Imre királyt, Mihály vajdát, és leányát, Piroskát.
A holtak birodalmának kapuját minden időben különösen őrizték. A siroki völgy bejáratát három ismert vár oltalmazta a történelem folyamán. A legkorábbi ismert erősség a Darnó vár volt. A völgy közvetlen bejárata felett állt a Kis vár, vagy Liszkó vár. A nagyobb napjainkban is álló Siroki várat pedig mindenki ismeri. E vár falaiba ősi hatalmas kőbálványokat is befalaztak. Ám két óriási kőbálvány még ma is áll. A nép nevén Barát, és Apáca nevű kőoszlopok. Magasságuk 10 - 12 méter. Ilyen monumentális, és csoportosan előforduló bálványok csak itt találhatók hazánkban. Ezért gondolhatunk arra, hogy a Kézai Simon által említett tawarnauvegi (Tarna –végi) bálványok azonosak a siroki kőoszlopokkal. Annál is inkább, mivel a mai Tárnok völgynél, ahol feltételezték korábban a hunok csatáját, ilyen jellegű, és monumentalitású bálványok nincsennek. Pedig a forrás tisztán leírja, hogy „ott temették el Attilát, a Tawarnauvegi csata közelében ahol Révát, és Kadocsát is korábban, a Bálványok alatt.”
Maga az Attila halom közvetlenül Ószajla község területén, a Tarna folyó völgyében, Sirok, Terpes, Bükkszék között kiszélesedő belső medencében található. A folyó itt több kisebb ágból veszi fel vizét. Ezek egy része mostanság nyáron csak időszakosan folydogál. Máskor, és főleg a régiségben kiöntve a kurgán körül mocsaras, lápos területet hoz létre. A kanyargó folyó völgyet alacsony hegyek, dombok ölelik körül. A kurgánok, sírépítmények ezek között szinte észre vétlenül rejtőzködtek évszázadokon keresztül. Van egy jó magyar közmondás, ha valamit el akarsz rejteni, hagyd szem előtt. Az Attila halom is hasonló helyzetben van. Kiválóan álcázva a környező hegyek között. A medencében, és közvetlen környezetében több hasonló kurgán is látható egészen fent északon Tarnalelesz, és Váraszó területéig. Az Attila halom tengerszint feletti relatív magassága 187 m. A völgy síkja fölé 20 méter magaságig emelkedik. A domb alaprajza szabályos ellipszis 80 méter hosszan. Méreteiben pontosan azonosul a keleti puszták ismert királyi sírépítményeinek nagyságával. Szinte azonos méretű a már feltárt szkíta fejedelmet rejtő Szoloha kurgán, és az Oguz kurgán 18-20 méter magas sírjával. Ezek a sírépítmények alakjukban is hasonlóak a szajlai Attila halommal. Az Oguz kurgán falazott dromósza, és sírkamrái kőből épültek. A pince bevágások vizsgálata alapján a szajlai sírhalom is hasonlóságot mutat.
Az Ószajlai kurgán geológiai vizsgálatát Baráz Csaba, a Bükki Nemzeti Park munkatársa végezte el. Megállapította, hogy a halom mesterséges építmény. Anyaga az oligocén kiscelli emeletében képződött agyag formáció. A Tarna folyó agyag márgája, és glaukonitos homokkő a domb anyaga. Mesterséges építését igazolja, hogy a geomorfológia tudománya nem indokolja a Tarna folyó völgyét övező dombvonulattól eltérő felszínforma képződését. A magányos völgytalp síkja fölé emelkedő felszínforma nem tekinthető korróziós piramisnak, sem pedig suvadással létrejött képződménynek. A kurgánba bevágott pincék oldalfalán jól látható a mesterséges építés folyamatának rétegződése. Részben szabályosan sorba rakott kövek, falazatok láthatók a feltöltés anyagában. A kurgánt övező árok nagy részben még megtalálható, csak a falu felöli, oldalon van feltöltve. A nem messze álló másik kurgán, a Pósvári hasonló övező árka még teljesen érintetlen.
Az Attila halom tetején egykoron egy kőkereszt állott, amit Gróf Eszterházy Antal Egri püspök lebontatott, és a temetőbe vitetett. Az elmúlt években még egy kőhasáb állott a kurgán tetején. Most egy kopjafa jelzi a sírhalmot. A sírhalom feltárására 1912 - ben a Magyar Régészeti Intézmény, a Magyar Nemzeti Múzeum 12 ezer koronát gyűjtött össze, de az I. Világháború megakadályozta azt. A siroki Liszkó völgyben a lőszergyár építése közben torzított koponyás valószínűleg hun sírokat találtak, de az akkori kommunista munkaverseny őrült tempója nem engedte a régészeket a területre. Ószajlától nyugatra a Mátra lábánál, Bodony közelében is vannak kőpakolásos hun sírok, de feltárásukra eddig még nem volt ambíciója a Magyar Államnak. Pedig hazánkban hivatalosan feltárt hun temető vizsgálatára még nem került sor. Az Ószajlai Attila halomról a Kazah televízió filmet is forgatott.
A témában megjelent irodalom: Tóth Sándor: ZH dolgozat könyv formában 2006.
Az Ószajlai Attila halom mondája.
Tóth Sándor: Királysírok a Tarna mentén. 2012.